Sziasztok!
Egy régebben elkezdett Star Wars fanficem első fejezetét osztanám meg veletek. Hogy miért? Pár héten belül szeretném folytatni :)
- Ne lepődjetek meg, hogy megegyezik a nevem az egyik főszereplőjével, övé volt előbb, én loptam tőle! :D -
Jó szórakozást hozzá!
- Ne lepődjetek meg, hogy megegyezik a nevem az egyik főszereplőjével, övé volt előbb, én loptam tőle! :D -
Jó szórakozást hozzá!
Egy új élet felé
1. fejezet
– Hány éve is volt
már? Hét? - motyogott magában a férfi, az üveghalommal szemezve.
Sokadik sörét itta
már, búskomor arccal kortyolt bele az utolsó üvegbe. Nem volt többre pénze.
Mikor lerakta az asztalra, ügyetlenségében kiborította, és a kabátjára ömlött a
barna, keserű ital. Nem érdekelte a sötét paca a ruhája közepén, csak
morgolódva felállt az asztaltól, és dülöngélve a kijárat felé indult. Forgott
vele a világ, de nem érdekelte, csak az ágyban akarta tudni magát.
Az utcára kilépve
beszippantotta a Korélia kissé füstös, de a bárhoz képest frissebb levegőjét,
és ez kicsit észhez térítette. Az éjszaka közepe volt, a szűkös kis közben alig
botorkált néhány üveget szorongató, csukló lény, de a sötét sarkok nem tűntek
kecsegtetőnek. A kabátos férfi a falnak támaszkodva lassan elindult.
– Még jó, hogy a
közelben lakok - morogta magában, és rendíthetetlen, bár annál bizonytalanabb
léptekkel csökkentette a távolságot a bár és az utca sarkán álló ötemeletes ház
között.
Az út lassan, de
eseménytelenül telt. Néha meg-megbotlott a járdaszegélyben, vagy elesett,
amikor megijesztette egy mellette elzúgó suhanó, de hazaért. És az a bizonyos
„haza” egy penészes falú emeleti szobát jelentett, amit néhány napra bérelt ki
magának, amíg a bolygón tartózkodott. Elitta a maradék pénzét is, de nem
számított. Holnap úgyis jönnek az áruért
- nyugtatta magát.
Benyitott a szűk
szobába, magára zárta az ajtót, de villanyt nem gyújtott, csak az ablakon
beszűrődő fények világították meg gyéren a helységet. Ledobta magát az ágyra, lerúgta a csizmáit,
levette a kabátját, és leterítette az ágyra. A belső zsebéből kihúzott egy
fémhengert, amit ügyetlenül végigtapogatott, de utána vissza is tette.
– Eldobhattam volna,
már úgyse használom - mondta az ablaknak, egy ásítással zárva szavait, aztán
álmosan feküdt a párnára. – Nem kéne innom. Részegen mindig ő jár a fejemben.
Megfordult, és
lehunyta a szemét, pár perc múlva pedig már aludt is. De nem volt képes
nyugodtan, forgolódva, rémálmoktól gyötörve vészelte át az éjszakát. Mint oly sokat
ezelőtt.